Az elkövetkezendő időben, szeretnék néhány nemzetközileg elismert és általam kedvelt art brut művészt bemutatni. Munkám során szembesültem azzal a ténnyel, hogy milyen nagy számban képviseltetik magukat az art brut művészek és alkotásaik a modern művészet területén. Az alkotók a társadalom több rétegéből kerülnek ki, de fontos azonosság közöttük, hogy egyikőjük sem képzett művész és mindegyikőjük a társadalom valamelyik marginális csoportjának tagja.

Egyik kedvencem Aloise Corbaz (1886-1964), a svájci születésű nevelőnő, aki tanult, intelligens nő lévén, az I. világháború előtt II. Vilmos császár udvarában dolgozott, mint nevelőnő és magántanár. Végzetesen és reménytelenül beleszeretett a császárba, de érzelmeit egy idő után képtelen volt kontrollálni, ezért vissza kellett térnie Lausanne-ba. Ez a számára feldolgozhatatlan trauma indította el pszichiátriai betegségét, aminek következtében 1918-ban bekerült a laussane-i kórházba, ahol halála napjáig élt és alkotott. Néhány évvel kórházba kerülése után, orvosa javaslatára írni és rajzolni kezdett. Elsősorban a saját maga által írt romantikus, szerelmes történeteket illusztrálta.

A képeken telt, nőies formákat, csillogó, meztelen felsőtestű női alakokat jelenített meg, akik mellett időnként feltűnik egy fiatal, egyenruhás férfi alakja. A figurákra jellemző a nagy, mandulavágású, kék szem. A képeken a nő és férfi kísérője gyakran ölelkezik, esetleg teljesen össze is olvadnak (pl. ua. a szemük, vagy a szájuk). A festményeknek a mélykék és a melegrózsaszín, vörös színek adnak kontrasztos hatást.

Corbaz a kilátástalan szerelem, az általa kegyetlennek vélt külvilág elől menekült az őrületbe és teremtett magának egy szép, lovagias, érzelmekkel teli világot.

Művei mai napig láthatók a Collection de l'Art Brut anyagában a svájci Laussane-ban.