Jean Dubuffet
2011. április 08. írta: Budapest Art Brut Galéria

Jean Dubuffet

Jean Dubuffet (1901—1985) francia származású képzőművész volt, az art brut mozgalom jelentős alakja. Művészetének egyik fő célja tanulmányozni, összegyűjteni és megőrizni a pszichiátriai betegek, a perifériára szorultak és naivok vizuális alkotásait. 1949-ben, Párizsban rendezett kiállítást ezekből a művekből. 63 ismeretlen ember 200 alkotását mutatta be. A kiállítás katalógusában jelenik meg először az „art brut” kifejezés.

Jean Dubuffet - többszöri nekirugaszkodás után - 1942-ben végleg visszatért a művészetekhez, műtermet bérelt, alkotni kezdett és megtalálta sajátos, egyéni stílusát, létrehozva egy spontán, közvetlen kifejezési módot.

Dubuffet-t lesújtotta a II. világháború alatt látott, tapasztalt pusztítás. Szándékosan egyszerű, gyerekes stílusban örökítette meg a háborús Párizs mindennapi életét. Első tárlata a német megszállás alól felszabadult Párizsban volt, de művei nem arattak egyértelmű sikert. A kritikusok és művészetkedvelők véleménye erősen megoszlott a festményeken megjelenített brutalitás láttán.
A művészre nagy hatást gyakoroltak az 1940-ben felfedezett lascaux-i barlangrajzok, a Brassai által lefényképezett párizsi graffitik, a II. világháború alatt készült és kiállított gyermekrajzok, a természeti népek alkotásai, valamint az elmebetegek festményei. 1945-ben, miután több svájci elmegyógyintézetben látogatást tett és megismerkedett az ápoltak alkotásaival, egy barátjának írt levelében először használta az „art brut”, vagyis a nyers művészet kifejezést.
A művészt annyira lenyűgözték a betegek művei, hogy saját későbbi munkái során, mint „vizuális élményt” ezeket beépíti saját alkotásaiba.
Érdekelték az egyszerű, természetes dolgok, fontosnak tartotta a képzelet, a fantázia szabadságának és zabolázatlanságának megtartását, megjelenítését a művészetben. Meggyőződése volt, hogy a jelhagyás, az alkotás ősi emberi késztetés. Ő maga is olyan nyers, gátlástalan művészetre törekedett, amely egyszerre volt komikus, szatirikus, csiszolatlan és abszurd.
1946-ban rendezett kiállításán mutatta be kortársairól, az avantgárd akkori legjelentősebb alkotóiról készített portréit. Ezekre az arcképekre az „antipszichológiai” és „anti-individualista” jelzőket használta és ezt mondta róluk: „Úgy tűnt, amikor megfosztom személyiségétől a modelljeimet, általánosítom megjelenésüket, s elemi emberi alakokká alakítom őket, sikerül felszabadítanom, s a festészet szolgálatába állítanom olyan mechanizmusokat, amelyek felkavarják a képzeletet, s nagymértékben növelik a kép kisugárzását.”
Alkotásaihoz a képzőművészetben szokatlan, egyszerű alapanyagokat használt, mint a homok, sóder, fakéreg, levelek és kidobásra ítélt háztartási lomok.
1953-ban készíti első lepkeszárny-kollázsait. A technikai fejlesztéseken túl Dubuffet ezen technika alkalmazásakor teret enged az improvizációnak is. Olyan nyomólemezeket használ, amelyek rajzolata nem határozza meg előre a készülő ábrát, így a képek szinte véletlenszerűen születnek. A művész játszik az elemek egymásra helyezésével, a színek egymásra nyomásával a formák véletlenszerű kialakításával. Ezzel a technikával hozza létre azt a sorozatot, amelyben a művek címe a botanikát idézik (Lomb madárral, Arany pusztaság, Vadont irtó telepesek).
1956-ban készíti Asszamblázsok című sorozatát, amelyben a művész kiéli kísérletező kedvét és megalapozza egy új album születését, melynek a Jelenségek címet adja. A művek jórészt előzetesen kiválasztott, majd újraillesztett elemekből álló föld-, fal-, kőlenyomatok (Panaszkódó nő, A harcos, Héjágy, Lepra, Bőrkövezet). Dubuffet végső célja ezzel a munkával egy asszamblázs-nyomattal készülő sorozat létrehozása, melyben egy sajátosan grimaszos, mosolygós világot teremt mulatságosan felöltöztetett „répaorrú” emberekkel. Ez a sorozat mesteri lezárása a művész ezen alkotói periódusának.
1963-ban új könyve jelenik meg, melynek címe: L’Hourloupe. Ez a könyv egy új korszak, az eddig használt technikákhoz képest merőben más technikával készülő alkotások időszakának kezdetét jelentette. A művek elkészítéséhez a szerigráfia technikát alkalmazza, amely jól illeszkedik új elképzeléseihez, amelyben zárt formákat és árnyalatok nélküli színvilágot teremt.
 
Dubuffet művészetére is használták és még mai nap is alkalmazzák az art brut megjelölést. Azonban ő nem volt művészeten kívüli, bár saját művészetével és az art brut művészek támogatásával megkísérelte a művészet bevettnek számító fogalmait felforgatni és kísérletet tett új választ adni egy régi kérdésre, miszerint ki, hogyan és miből hozhat létre műalkotást. Művészi és elméleti munkássága a legkülönbözőbb művészekre gyakorolt jelentős hatást.

A bejegyzés trackback címe:

https://artbrut.blog.hu/api/trackback/id/tr92810851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.