Carlo Zinelli (1916-1974) háborús trauma áldozata, akinek hallucinációi és üldözési mániája volt. Az olaszországi Veronában került kórházba 1947-ben. A kórházban szörnyű állapotok uralkodtak, amik visszatükröződnek Zinelli képein. Először törött téglával graffitiket rajzolt a kórház falára, majd egy skót szobrász közben járására a kórház vezetése kialakított egy stúdiót, ahol Zinelli az elkövetkező 17 évben nyugodtan festhetett. Korai munkáin árnyfigurák sorai jelennek meg a kertben és a zsúfolt hálótermekben, időnként más formák kíséretében (hajók, madarak, vadállatok), amelyek elvegyülnek az emberi figurák között. 1960-tól új technikát alakított ki. A vásznat először vékony festékréteggel vonta be, amely háttérként szolgált, vagy távoli alakokat jelenített meg, erre nagy, sötét árnyalakokat festett, általában 4-es csoportokba rendezve a figurákat. 
A különböző méretű árnyfigurákat néha egy központi, nagyobb méretű emberi alak, madár, vagy hajó köré csoportosította. A legösszetettebb kompozícióiban apró figurák tömege szerepel, ami őskori barlangrajzok hatását kelti. (kép) Késői munkáiban betűket és szavakat is fest képeire, amelyek háttérként, vagy a kompozíció szerves részeként jelennek meg, mindig ugyanezt a betűformát ismételgeti a korábbi emberábrázolósokhoz hasonlóan.
