Augustin Lesage (1876-1954) eredetileg szénbányász volt Észak-Franciaországban, amikor egy nap a bányában egy "szénarc" azt mondta neki, hogy legyen festő. Ekkor kezdte érdekelni a spiritualizmus. Hamarosan spirituális hangok késztették arra, hogy festéshez szükséges dolgokat vásároljon. Lillből rendelt vásznakat, festékeket, amiknek megérkezését már nagyon várta és teljesen elszörnyedt, amikor kiderült, hogy a vászon mérete, amit kapott tízszerese annak, amit megrendelt. Ez azért volt gond, mert Lesage-nak csupán kicsi ecsetei voltak, mivel kicsiben akarta elkezdeni a munkát. A hangok azonban erre a problémára is adtak segítséget és azt mondták neki, hogy ossza fel ezt a hatalmas vásznat kisebb részekre, ezért először a jobb felső sarokban kezdte el a munkát apró ábrákkal. A vásznat egy év alatt festette tele. A vászon minden egyes soron következő négyzetét külön kezelte, így a végére egy nagyon eredeti, különleges kompozíció jött létre, ami Lesage életének különböző jeleneteit ábrázolja. Aprólékosan kidolgozott gömbölyű formák vonulnak végig a vásznon és válnak egyre szögletesebbé és szimmetrikusabbá.

Késői munkáiban ötvöződik a miniatúra technika a dekoratív nagyszabású formákkal, szimmetrikus elrendezésben. Olyan híres lett mint festő és spiritualista médium, hogy abbahagyta a bányászatot és csak festészettel foglalkozott. Elmondása szerint, a képek elkészítésében a hangok segítették és vezették a kezét, ezért nem adta saját nevét a képekhez, hanem más híres alkotók nevét írta a rájuk (pl. Leonardo da Vinci). Tökéletesen szimmetrikus, aprólékos, tudatosságot tükröző rajzokat készített. Ahogy nőtt a népszerűsége, egyre képzettebbé vált, megismert más művészeti formákat és része lett a művészeti életnek. Késői munkái már kevésbé spontánok, felhasznál máshol látott motívumokat, így alkotásai veszítenek varázsukból, eredetiségükből.