Az Outsider Art megértéséhez – bár gyökerei évezredekre nyúlnak vissza – a közvetlen előfutár, az art brut (nyers művészet) meghatározásából indulhatunk ki.

1947-ben Jean Dubuffet, francia informel művész és kurátor, erről így fogalmazott:

„Az art brut alkotók semmilyen művészeti képzésben nem vettek részt, nem utánozzák a klasszikus és elfogadott művészeti irányzatok jellegzetességeit. Ezek a művészek mindent önmaguk legmélyéből hoznak felszínre.”

1972-ben Roger Cardinal volt az, aki az art brut-t Outsider Art-ként definiálta:

„Biztos vagyok benne, hogy az Outsider Art művészben erős kifejezési vágy él, ami kreatív, újszerű alkotásokban realizálódik. Ez az önkorlátozásoktól mentes alkotói hozzáállás teljesen ellentétes a hagyományos művészeti attitűddel.”

Dubuffet és Cardinal elsősorban a perifériára sodródott európai Outsider Art művészekről beszéltek: pszichotikusokról, médiumokról és különcökről. Ebből fakad az a közkeletű tévképzet, mely szerint az Outsider Art valami patologikus jelenség. Ezzel szemben ezeknek az alkotóknak a fő jellegzetessége, hogy autodidakták.

Az évtizedek során egyre színesebb és egyre nagyobb lett az Outsider Art művészek köre. Egyes művészettörténészek szerint alkotásaik az elit művészetnél hitelesebben tükrözik az ember nyers kreativitását.

Forrás: http://www.outsiderartfair.com/outsider_art