Sajó Boglárka festményei olyanok, mint a mesék. Színes, csillogó világot hoz létre képein. Színhasználata élénk, erőteljes, lendületes vonalai örvényszerűen áramlanak, majd ebből az áramlásból emelkednek ki különös figurái. Festményei fő témái a lelki folyamatok, amelyek az alkotó aktuális érzelmi állapotát jelenítik meg a vásznakon.
Műveinek szándékosan nem ad címet, hogy ne befolyásolja a szemlélőt. Azt szeretné, ha a néző a befogadás során fantáziájára hagyatkozva, egyéniségét visszatükrözve élné át saját belső kalandját.
Sajó Boglárka 1970-ben született Budapesten, de életének jelentős részét a festői szépségű Zebegényben töltötte. Édesapja, aki népi iparművész volt sokat foglalkozott vele gyermekkorában, tanítgatta, segítette alkotói tevékenységét, festeni azonban csak felnőtt korában kezdett. Édesapja 1999-ben bekövetkezett halála után Boglárka teljesen összetört, s minden próbálkozása ellenére sem tudta túltenni magát ezen a veszteségen. A mérhetetlen szomorúság és az elhúzódó gyász miatt, 2002-ben fordult először orvoshoz, amikor diagnosztizálták mentális eredetű betegségét és 2008-ban bipoláris zavart állapítottak meg nála.
Egy barátja bíztatására kezdett festeni és ekkor érezte először, hogy ez a fajta tevékenység számára az önkifejezés legjobb módját jelentheti. Eleinte csak másolással próbálkozott, de gyorsan megtalálta saját „hangját” és egymás után készültek eredeti látásmódot sugározó képei.
„Bármit fessek is, a néző nélkül nem élhet igazán a képem. Ha a néző hozzáadott lelkivilága és az én gondolataim találkoznak, akkor jön létre az igazi alkotás.” – mondja Sajó Boglárka.
A kiállítás 2012. február 21. - március 30-ig látható a Budapest Art Brut Galériában.
